Egyéb kategória

Kallósd

Kallósd Község

Kallósd község Zala megyében, a Zalaszentgróti járásban találhatóa, a Zala folyó alsó szakaszán, a folyómedertől nyugatra, az Apáti hátság északi részén. A település a nyugat-keleti folyásirányú Kallósdi-patak völgyében bújik meg. Közúton megközelíteni csak egy irányból, a Zalaszentgrót – Zalacsány – Galambok útrol Barátszigetnél nyíló 73208. számú bekötőúton lehet.

A környező községekkel, Almásházával, a Zalaszetgróthoz tartozó Zalakoppánnyal és Bezeréddel földutak kötik össze.A Kallósdi-patak déli oldalán a domboldalon áll a Szent Anna-körtemplom, körülötte temető. A település a patak északi, bal partján fekszik.

Népessége mindössze 87 fő.  A táj különlegessége a mozaikos, tagolt szerkezet, a művelésbe nem vont területek, a természetes élőhelyek viszonylag nagy aránya, amely gazdag biodiverzitást eredményez. A település varázslatosságát a táji és természeti környezete, a zártsága, bensőségessége, országos szinten jelentős műemléki körtemploma adja.

Kallósd, kerektemplom

A kallósdi Szent Anna-templom (rotunda) országosan is jelentős román stílusú műemlék, az Árpád-kori kerektemplomok egyik jelentős képviselője.  

A temetőben (külterületen) szabadon álló templom műemlék. Törzsszáma 6509, helyrajzi száma 090. Az ilyen típusú templomokat az írott források gyakran „Rotunda ecclesia”-nak, azaz kerek templomnak nevezik.  

Kallósd a zalai várhoz tartozó királyi birtok volt egykor, csak 1203 után adta az uralkodó a komári Orosz fiainak. Az ő unokája, Karacs fia Miklós építtette a plébániatemplomot 1260 körül. 1263-ban már Nagykalos falu Szent Miklósnak szentelt plébániatemplomaként említik. A 14. századtól a kapornaki apátság birtokához tartozott. A 17. századi török támadások miatt a lakosok a templomot is elhagyták, a falu 1711-től induló ismételt benépesülése után azonban kiszabadították a bozótból és 1740-ben Békási Imre kapornaki apát újjáépíttette. Kupolaszerű tetőszerkezetét az 1800-as években építették. A falu népességének növekedése miatt az 1800-as években előcsarnokkal bővítették, ezt azonban az 1989–1993 közötti műemléki felújítás során elbontották, hogy hangsúlyosabbá tegyék a kerektemplom formát. Előzőleg 1938-ban is helyreállították.

A román stílusú templom kő alapzatán téglából épült falak állnak. Hajóját kúposan kialakított, harang alakú lemeztető fedi, belőle középen kisebb, faszerkezetes torony emelkedik ki. A keleti oldalon a körtemplomhoz egy alacsonyabb, patkóíves apszis csatlakozik; a szentélyt csúcsíves diadalív választja el a hajótól. A szentélyt félkúptető fedi – maga a hajó kupolaboltozatos, a szentély födéme (belülről) félkupola.

A templom külsejét sűrűn elhelyezett függőleges féloszlopos jellegű sávok, lizénák tagolják. Belső átmérője 5,8 méter. Bejárata a délnyugati oldalon nyílik, mellette félköríves (enyhén csúcsíves) ablakokat vágtak a falba. Az oltár fölött kerek ablak nyílik. Az ősi kerek alaprajz, a külső lizénák, a koszorúpárkány, a félkör alakú apszis, a kupola mind román stílusjegy; együttesük a 13. század közepére utal. Bár egyes elemei az Ausztriában elterjedt, és ott centrális „karner”nek nevezett építészeti stílussal rokonítják, minden bizonnyal helyi mesterek építették. Falába nyolc gótikus (csúcsíves) ülőfülkét vágtak.

Északi falán lépcső vezet föl a bejárat fölé, fából épített karzatra. Egyszerű oltárképe a templom névadóját, Szent Annát ábrázolja.

Kallósd település története


A település első említése 1217-ből származik mint Zalavár birtoka. Ezután nem sokkal hűbéri birtokká vált. Plébánia templomát 1260 körül Karacs fia Miklós építette, eredetileg Szent Miklósnak szentelve. Kallósd a 14. századtól a kapornaki apátság birtokának részévé válik.

A falu eredetileg azon a domboldalon feküdt, ahol a temető és a rotunda jelenleg is megtalálható. A 17. században, a Kanizsa elveszte utáni rendszeres török dúlások során elhagyatottá válik. A visszatelepülés 1711-ben kezdődik, a kapornoki apát alacsony adókat igérő ajánlatára. Főleg magyar és horvát nyelvű telepesek érkeznek, akik új helyen, már a völgy északi oldalára építkeznek.
A népesség gyarapodásnak indult, a templomot 1740-ben építik újjá, miután egy legenda szerint, véletlenül találják meg a régi falut teljesen elnyelő bozótosban.
A 19. század első felében folytatódik a növekedés, 1814-re felépül az iskola, a kapornoki apátságtól pedig hosszú évszázadok után 1863-ban függetlenedik egy önrendelkezési jogot biztosító szerződéssel.
Ahogy a korábbi századokban, úgy az 1900-as években is a mező és erdő gazdaságból éltek a település lakói. A falu földterületének többsége a század első felében 3-4 család birtokában volt. 1959-ben alakult meg a Termelői Szövetkezet, ami rövid időn belül a Kustányi TSZ -hez csatlakozott több környékbeli településsel együtt (Kustány, Barátsziget, Zalacsány, Tilaj). Ez végül 2000-ben szűnt meg.   

A 19. század második felében a lakosok száma 280 fő körül volt (1870-ben 278 fő), ami a századfordulóra 447 főre gyarapodott. A 20.század első felében 450 fő körül mozgott, mely 1920-ban 474 lakossal tetőzött. Ezt követően lassú fogyás tapasztalható.
A második világháború után, az 1949-es népszámláláskor 432-en éltek itt. A ötvenes évektől rohamosan csökkenni kezdett a népesség, óriási volt az elvándorlás, 1990-re már csak 171 lakosa volt a településnek. Ez a folyamat a rendszerváltozással sem mérséklődött, 2010-re 83-ra csökkent.

A 1990-ig működő Községi Közös Tanácshoz Kehidakustány és Kallósd tartozott. A rendszerváltást követően a falunak ismét önálló önkormányzata lett. Az 1991-ben megalakuló Körjegyzőséget szintén e két település alapította Kehidakustány-Kallósd Községek Körjegyzősége elnevezéssel. 2013-tól Kallósd, Kehidakustány, Dötk és Pakod községek Önkormányzatai alakították meg a Kehidakustányi Közös Önkormányzati Hivatalt, amelyhez 2019 év végén Zalabér község is csatlakozott.

Az egykori egyházi majd később állami elemi iskola a 20. század közepétől általános iskolai alsó tagozatként működik, melyet 1973-ban bezártak. Azóta a kehidakustányi iskolai körzethez tartozik a település. Az óvodás gyermekek a Kehidakustány Község Önkormányzata által fenntartott Kehidakustányi Deák Ferenc Napköziotthonos Óvodába, az általános iskolások a szintén kehidakustányi Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium Deák Ferenc Általános Iskolájába járnak, amelynek fenntartója a Kaposvári Református Egyházkerület.

A falu közepén álló egykori iskola mellett a 20.században emeltek harangtornyot (az 1941-es katonai felmérés már kereszttel jelöli a helyszínt), 1990-1991-ben pedig a haranglábnál templomot építettek. A templom Szent Anna nevet viseli.

A község történelméhez tartoznak területének földrajzi nevei melyek napjainkra feledésbe merülnek. Az egykor sokak által lakott község mezőgazdaságból élt, így minden egyes szegletének tulajdonosa, története és neve volt.